Itt az újév, ami nálunk, a Zöld Útnál azt jelenti, hogy „felülvizsgálati szezon”-on vagyunk túl. December közepén jelentek meg az interneten az eredmények, és utána 15 napig volt lehetőség felülvizsgálatot kérni. Joga természetesen mindenkinek van erre, hiszen ezt rendelet biztosítja, de valójában mikor érdemes fellebbezni? Mikor nem dobjuk ki a pénzt az ablakon, ha fellebbezünk?
A legrealisztikusabbak az esélyeink akkor, ha legfeljebb 3 pontunk hiányzik a 60 ponthoz, azaz a 60%-hoz. Vagy ha pontjaink száma összességében magasabb, mint 60, de egyik vagy másik készségből 1 pont hiányzik a 40% eléréséhez. Biztosra ekkor sem mehetünk persze, mert egyénileg vizsgálnak meg minden kérvényezett dolgozatot, az előző javítások ellenőrzésével, nincs „recept”, hogy mikor adják meg a hiányzó pontot, vagy mikor nem. Pláne, hogy végül is a pontszámunk úgy állt elő, hogy két (speciálisan a Zöld Út vizsgarendszerre kiképzett) javító egymástól függetlenül javított ki minden feladatot. A pontszámok vagy teljesen egybevágnak, vagy kisebb eltérés esetén minden egyes hibát és pontszámot végigbeszélnek, konszenzusra jutnak. Két javító azért nehezen tudna egyformán tévedni, nem igaz?
Ha a fellebbezés (azaz felülvizsgálat) kérvényezése mellett döntünk, a simát vagy a részleteset kérjük-e? Ha csak újraértékelést szeretnénk, mert úgy érezzük, dolgozatunk több pontot ér, mint amennyire értékelték, elég sima újraértékelést kérni. Pontosan ugyanúgy javítják újra, mintha részletes értékelést kérnénk - ott annyival több történik, hogy a pontszámokat megmagyarázzák, és több hibát részletesen elemeznek. Ha tehát tanulni akarunk a hibáinkból, akkor érdemes részletes értékelést kérni. Vagy, ha nem tudunk elmenni a betekintésre, és többet szeretnénk megtudni a teljesítményünkről. Szóval nem muszáj mindig a részleteset választani. A különbségből vehetünk pár tábla csokit (serkenti az agyműködést, na meg a boldogsághormonok...). Vagy esetleg egy olyan felkészítő jegyzetet a Zöld Útra, amiből még nem gyakoroltunk.
